A minap a Pesti Magyar Színházban jártam a "Vámpírok Bálja" előadáson.
Először is amit a színházról tudni kell, avagy egy laikus hogy látja: tökre olyan, mint a 3D tv, csak nagyobb a mélységérzet, szarabb a hang, mesterkéltebbek a gesztusok és ki kell öltözni hozzá. Direkt rákerestem az Interneten, hogy tényleg ki kell-e öltözni színházba, szóval nem volt véletlen az öltöny... Erre mit látok? Sok gyíkarc farmer-ing-sál (!!! nyilván, hisz a nélkül nem is igazi bölcsész a bölcsész), vagy farmer-norvégmintáspulóver, esetleg húsz év alattiaknál farmer-póló kombó volt a nyerő... Hát, gratulálok a sok parasztnak!
Az előadás érdekes volt, sok tánccal, énekkel, stb... Kicsit innen, kicsit onnan lopkodták össze a cuccot: a fő zenei betét Bonnie Tyler: Total Eclipse My Heart számára íródott, ami kicsit komolytalanná tette a dolgot... De volt benne a híres zombi-tánc Michael Jackson: Thriller-jéből, vagy a Harry Potter-ben megismert táncoló olajfestmények ötlete. Viszont a zsidó-vegetáriánus vámpír (aki vigyorogva közölte, hogy rá nem hat a feszület) és a gróf fia, mint transzvesztita vámpír már kicsit erős volt. Ez utóbbi színész lehet, hogy privátban is profi travi fellépő, mert nagyon komolyan nyomta a témát a hatcentis magasítással bíró cipőjében.
Tényleg: nem tudja valaki, hányszor kell elpróbálni az éneklést, mire eljut az ember odáig, hogy a vámpír műfogsorral nem harapja el a nyelvét?
A fővámpír nagyon tudott énekelni, legalábbis sokáig bírta egy levegővel, de nekem énekhangra talán a "Professzor"-t alakító színész jött be a legjobban, benne éreztem csak az X-faktort... Ami viszont lenyűgözött, az a színpadi technika volt: nagyon profi díszlet volt, gyorsan és ügyesen mozgatva, gratula! Ellenben a hangmérnöknek csókoltatom a kedves anyucikáját: hiába lobogtatta a basszus még az erkélyen is a nadrágom szárát, önmagában attól még nem lesz jó a hang, hogy hangos és sok a mély... Nyilván hozott anyagból meg csóringer költségvetésből kell dolgoznia, de attól még lehetne normálisan is hangosítani. Összesen két "rock-betét" volt, amik kimerültek kb. 2 riff 5percig tartó ismételgetéséből, ebből lehetett volna még több is... Tényleg, milyen fasza lenne egy kifejezetten rock-os vámpír musical? Lenne rá pár zenei ötletem. :)
Persze azért volt egy-két érdekes szitu: Amikor az egyik jelentről a másikra eltűnt a Prof. kezéből a táskája, majd újra előkerült. Vagy amikor a víz nélküli dézsában fürdött áttetsző streccsruhában a főszereplő "Samantha", akin nagyon látszott, hogy egy csepp víz sincs a dézsában. De ezektől eltekintve tetszett az előadás, kellemesen szórakoztam rajta, élmény volt.
Ja, a vége meg annyiban különbözik az otthoni filmnézéstől, hogy a stáblistát nem lehet átugorni, sőt végig kell tapsolni 42x a színészeket, miközben ők a Queen: We Will Rock You-t dobogják a lábukkal (kész szerencse volt, hogy nem kezdtek bele, mert akkor végleg kitérek a hitemből).
Először is amit a színházról tudni kell, avagy egy laikus hogy látja: tökre olyan, mint a 3D tv, csak nagyobb a mélységérzet, szarabb a hang, mesterkéltebbek a gesztusok és ki kell öltözni hozzá. Direkt rákerestem az Interneten, hogy tényleg ki kell-e öltözni színházba, szóval nem volt véletlen az öltöny... Erre mit látok? Sok gyíkarc farmer-ing-sál (!!! nyilván, hisz a nélkül nem is igazi bölcsész a bölcsész), vagy farmer-norvégmintáspulóver, esetleg húsz év alattiaknál farmer-póló kombó volt a nyerő... Hát, gratulálok a sok parasztnak!
Az előadás érdekes volt, sok tánccal, énekkel, stb... Kicsit innen, kicsit onnan lopkodták össze a cuccot: a fő zenei betét Bonnie Tyler: Total Eclipse My Heart számára íródott, ami kicsit komolytalanná tette a dolgot... De volt benne a híres zombi-tánc Michael Jackson: Thriller-jéből, vagy a Harry Potter-ben megismert táncoló olajfestmények ötlete. Viszont a zsidó-vegetáriánus vámpír (aki vigyorogva közölte, hogy rá nem hat a feszület) és a gróf fia, mint transzvesztita vámpír már kicsit erős volt. Ez utóbbi színész lehet, hogy privátban is profi travi fellépő, mert nagyon komolyan nyomta a témát a hatcentis magasítással bíró cipőjében.
Tényleg: nem tudja valaki, hányszor kell elpróbálni az éneklést, mire eljut az ember odáig, hogy a vámpír műfogsorral nem harapja el a nyelvét?
A fővámpír nagyon tudott énekelni, legalábbis sokáig bírta egy levegővel, de nekem énekhangra talán a "Professzor"-t alakító színész jött be a legjobban, benne éreztem csak az X-faktort... Ami viszont lenyűgözött, az a színpadi technika volt: nagyon profi díszlet volt, gyorsan és ügyesen mozgatva, gratula! Ellenben a hangmérnöknek csókoltatom a kedves anyucikáját: hiába lobogtatta a basszus még az erkélyen is a nadrágom szárát, önmagában attól még nem lesz jó a hang, hogy hangos és sok a mély... Nyilván hozott anyagból meg csóringer költségvetésből kell dolgoznia, de attól még lehetne normálisan is hangosítani. Összesen két "rock-betét" volt, amik kimerültek kb. 2 riff 5percig tartó ismételgetéséből, ebből lehetett volna még több is... Tényleg, milyen fasza lenne egy kifejezetten rock-os vámpír musical? Lenne rá pár zenei ötletem. :)
Persze azért volt egy-két érdekes szitu: Amikor az egyik jelentről a másikra eltűnt a Prof. kezéből a táskája, majd újra előkerült. Vagy amikor a víz nélküli dézsában fürdött áttetsző streccsruhában a főszereplő "Samantha", akin nagyon látszott, hogy egy csepp víz sincs a dézsában. De ezektől eltekintve tetszett az előadás, kellemesen szórakoztam rajta, élmény volt.
Ja, a vége meg annyiban különbözik az otthoni filmnézéstől, hogy a stáblistát nem lehet átugorni, sőt végig kell tapsolni 42x a színészeket, miközben ők a Queen: We Will Rock You-t dobogják a lábukkal (kész szerencse volt, hogy nem kezdtek bele, mert akkor végleg kitérek a hitemből).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése