Szombaton délelőtt olyan kellemesen sütött a nap, egy felhő se volt az égen, hogy kitaláltuk anyámmal, látogassuk meg a Keszthelyi Festetics kastélyt. Nagyon jó volt az út, szinte semmi forgalom nem volt se az M7-esen, se Keszthely felé, valahogy szombaton hajnali kilenckor nem sok embernek van kedve autókázni. Tízre értem a kastély elé, ahol kicsit meg is lepődtem: természetesen, mivel ugye kiemelt turisztikai övezet, nyilván csak fizetős parkolók vannak a környéken, azonban életemben talán negyedszer hiába szerettem volna fizetni, nem tudtam. A jegykiadó automata ki volt kapcsolva. Mivel semmiféle információs tábla nem volt a környéken, hogy szombaton esetleg nem kell fizetni azért van kikapcsolva, így kénytelen voltam a szélvédő mögé betenni egy post-it –et: „A jegyautomata nem működik, kapjátok be a f….-t!”
A kastély hatalmas és gyönyörű. Látszik rajta, hogy foglalkoznak vele, nem csak birtokolják. Nagyon szépen karban van tartva, időszakos és állandó kiállítások vannak folyamatosan. Szerintem hangversenyeket, vagy más rendezvényeket is tarthatnak bent, mivel sok terme nagyon jó állapotban van. (Mondjuk el tudnék képzelni a kastélyban egy jó nagy 40-50 fős paintball party-t is, de akár egy-két „kosztümös” filmet is le lehetne ott forgatni. )
A vadászati és a modellvasút kiállítást néztük meg, ami a kastélykert végén lévő külön (nemrégiben átadott) épületben van. Bár a vadászati kiállítás sok kitömött állata már erősen fakul (vagy mind albínó, nemcsak az egyik muflon), mégis nagyon jó volt bejárni. Nem zárt vitrinekben vannak az állatok, hanem szépen berendezett élőképeken helyezték el őket. A kedvencem egy nagy hatalmas fehér jegesmedve volt. Dús, rövid fehér bundája volt, ami esküszöm még mindig tök úgy nézett ki, mintha mindjárt megmozdulna a maci. Hozzá persze akkora fej, mint egy autókerék...
A modellvasút kiállításon végre újra gyerek lehettem. Anno tizenévesen rengeteg modellt és makettot készítettem, volt MIR űrállomásom, vagy 30 repülőm, másfél négyzetméteres kastélyom, félméteres Aurórám 1200 alkatrészből, stb... Imádtam újabb és újabb modelleket készíteni, ez kb. olyan volt nálam, mintha programoznék: az összerakandó modell-t egy megoldandó/leküzdendő problémának tekintettem, s addig nem álltam le, míg össze nem raktam. Sajnos itt nem tudtam fényképezni a mobillal, mivel 4-5 öregasszony állandóan körbejárt. :( A kiállított vasútmodellek működnek, egy számítógép által vezérelt „menetrend” szerint járnak körbe, miközben természetesen minden szemafor, sorompó, váltó, jelzőlámpa stb. működik. Van rajta működő szélerőmű, autómentő, stb. Látszik rajta, hogy rengeteg gondoskodással, odafigyeléssel rakták össze törekedve a minél élet hűbb tálalásra. Bár a terepasztal jelentős része még nincs befejezve, bevallom kicsit irigyeltem a srácot, aki ott dolgozott, hiszen neki igazán remek állása lehet, ha ezeket a modelleket kell életre kelteni nap, mint nap.
A kiállítások után kíváncsian tértünk vissza a kocsihoz, de szerencsére nem várt ott semmilyen mikulás-csomag. :) Keszthelyen ebédeltünk a „Jóbarát Vendéglő”-ben. Nagyon hangulatos, családias étterem, Finom és kedvező árú ételekkel. A kiszolgálás udvarias, odafigyelnek az emberre, és még a WiFi-jük sávszélessége is egész tűrhető. Sok helyit láttunk ebéd közben betérni, tehát ők is kedvelik. Őszintén ajánlom mindenkinek, aki arra jár.
Íme pár ömlesztett fotó (bocsi, csak telefon volt nálam):
A kastély hatalmas és gyönyörű. Látszik rajta, hogy foglalkoznak vele, nem csak birtokolják. Nagyon szépen karban van tartva, időszakos és állandó kiállítások vannak folyamatosan. Szerintem hangversenyeket, vagy más rendezvényeket is tarthatnak bent, mivel sok terme nagyon jó állapotban van. (Mondjuk el tudnék képzelni a kastélyban egy jó nagy 40-50 fős paintball party-t is, de akár egy-két „kosztümös” filmet is le lehetne ott forgatni. )
A vadászati és a modellvasút kiállítást néztük meg, ami a kastélykert végén lévő külön (nemrégiben átadott) épületben van. Bár a vadászati kiállítás sok kitömött állata már erősen fakul (vagy mind albínó, nemcsak az egyik muflon), mégis nagyon jó volt bejárni. Nem zárt vitrinekben vannak az állatok, hanem szépen berendezett élőképeken helyezték el őket. A kedvencem egy nagy hatalmas fehér jegesmedve volt. Dús, rövid fehér bundája volt, ami esküszöm még mindig tök úgy nézett ki, mintha mindjárt megmozdulna a maci. Hozzá persze akkora fej, mint egy autókerék...
A modellvasút kiállításon végre újra gyerek lehettem. Anno tizenévesen rengeteg modellt és makettot készítettem, volt MIR űrállomásom, vagy 30 repülőm, másfél négyzetméteres kastélyom, félméteres Aurórám 1200 alkatrészből, stb... Imádtam újabb és újabb modelleket készíteni, ez kb. olyan volt nálam, mintha programoznék: az összerakandó modell-t egy megoldandó/leküzdendő problémának tekintettem, s addig nem álltam le, míg össze nem raktam. Sajnos itt nem tudtam fényképezni a mobillal, mivel 4-5 öregasszony állandóan körbejárt. :( A kiállított vasútmodellek működnek, egy számítógép által vezérelt „menetrend” szerint járnak körbe, miközben természetesen minden szemafor, sorompó, váltó, jelzőlámpa stb. működik. Van rajta működő szélerőmű, autómentő, stb. Látszik rajta, hogy rengeteg gondoskodással, odafigyeléssel rakták össze törekedve a minél élet hűbb tálalásra. Bár a terepasztal jelentős része még nincs befejezve, bevallom kicsit irigyeltem a srácot, aki ott dolgozott, hiszen neki igazán remek állása lehet, ha ezeket a modelleket kell életre kelteni nap, mint nap.
A kiállítások után kíváncsian tértünk vissza a kocsihoz, de szerencsére nem várt ott semmilyen mikulás-csomag. :) Keszthelyen ebédeltünk a „Jóbarát Vendéglő”-ben. Nagyon hangulatos, családias étterem, Finom és kedvező árú ételekkel. A kiszolgálás udvarias, odafigyelnek az emberre, és még a WiFi-jük sávszélessége is egész tűrhető. Sok helyit láttunk ebéd közben betérni, tehát ők is kedvelik. Őszintén ajánlom mindenkinek, aki arra jár.
Íme pár ömlesztett fotó (bocsi, csak telefon volt nálam):
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése