Írtam már a közlekedésről, írtam már a kinti életről, jöjjön most egy kis turisztikai beszámoló.
Pénteken Brigivel, Csabival és a kis Csillával ellátogattunk a Nürnbergi várba, valamint bejártuk a belvárost is. Mint utólag kiderült, nagy szerencsénk volt azzal, hogy nem szombaton a turistákkal együtt jöttünk, mert akkor tuti mozdulni se lehetett volna. Így szerencsére csak egy-két iskolás csoporttal találkoztunk, illetve dél felé jelentek meg a helyi nyugdíjasok. Ott ugyanis az a nyugdíjas réteg, aki nem tud elmenni ide-oda utazgatni, az helyi turistát játszik. Sétálnak, nézelődnek, élvezik a jó időt, a kis nyüzsit és 3-4 órára beülnek egy kávézóba egy capuccino-ra. (Csabival meg is jegyeztük egymásnak: azt a kis törékeny anyókát már vagy huszadszor látjuk felbukkanni a főtér különböző pontjain.)
Maga Nürnberg belvárosa gyönyörű. Minden épület fel van újítva, még a cirka 8-900 éves épületek (templomok) is az utolsó kicifrázott kő szoborig le vannak takarítva, mintha csak újjak lennének. Tipikus középkori németalföldi szűk utcácskák, meredek macskaköves kaptatók a várig, ami hatalmas. Nem nagy, hatalmas. Van vagy 10 ki-bejárata, egy nagy várkertje és számtalan belső udvara, 3-4 várfallal körülvéve. Anno szép kis helyőrséget lehetett itt állomásoztatni, az tuti.
A legszebb mégis az volt, hogy Csilla diktálta a tempót, mindenhová felmászott, mindent megnézett, végül a várból lefelé (mert meredek úton lefelé csak úgy mehet, ha valaki fogja a kezét) már csak akkor volt hajlandó jönni, ha fogom a kezét. :)
Az egész városra jellemző, hogy meghagyták a történelmi belvárost, illetve a környező városrészek is őrzik régi pompájukat csak éppen tökéletesen felújítva, a mai kor követelményeinek megfelelően. Semmit nem lehet észrevenni abból, hogy a régi kőfalak szigeteltek, a nyílászárók le vannak cserélve, stb. Nagyon gondosan őrzik a középkori kis vásárváros hangulatát, nyilván az ideérkező nagy számú turista miatt is.
Délután kilátogattunk a nürnbergi állatkertbe is, ahol megint csak kevesen voltak egyrészt a munkanap miatt, másrészt pedig hogy már erősen borult. Mivel nagyon fekete felhők jöttek (ráadásul csak 10 perc volt a delfin show kezdetéig), így gyorsan arrafelé vettük az irányt. Gyakorlatilag bármiféle palánk, plexi vagy elválasztó fal nélkül ülhettünk alig pár méterre a medencétől, úgy nézhettük végig a bemutatót. Csilla gyakorlatilag kiesett a saját száján úgy nézte a delfin show-t, vicces volt látni, hogy akár 6 percig is bírja pislogás nélkül nézni a bemutatót, csak hogy ne veszítsen el egy pillanatot se. :)
Mint azt a lenti videókon lehet látni a gondozók külön hangsúlyt fektettek arra, hogy ne csak produkáltassák a delfineket, hanem mint élőlényt is megismertessék a gyerekekkel. Külön-külön bemutatták őket, megmutatták hogy mozognak előre a vízben, minden testrészüket, a hangjukat is megmutatták a gyerekeknek. Felejthetetlen volt, én nagyon élveztem.
Az állatkert többi része nagyon rendezett, tiszta és az állatokkal való maximális törődés jeleit mutatta. Az egyik legjobb pillanat az volt, amikor az út mellett lévő kis hód szobrot csodáltuk meg. Szinte élethű volt a szobor, gyönyörűen nézett ki. Aztán vett egy nagy levegőt és lassan megmozdította a fejét... Ugyanis kiszökött az egyik hód, és vidáman sétálgatott a látogatók között. :) Ezen persze jót nevettünk, mondván zárás előtt csak a rágcsálókat engedik ki, zárás után meg a ragadozókat is, így nincs gond az etetésükkel és/vagy a lemaradozott látogatókkal se.
Csabi barátom rendes volt, mert amikor túl közel mentem a bölényekhez (OK, lebuktam: le akartam mérni, mekkora steak jönne ki belőlük) halkan szólt, hogy piros pólóban nem biztos, hogy ez a legjobb ötlet...
Csilla az utolsó fél órát már csak édesen szunyókálva tette meg az állatkertben, de becsületére legyen mondva, reggel 9-től végig talpon volt, jött ment, rohangált, a várban is ide-oda szaladgált. Estére olyan szinten elfáradt a csöppség, hogy ülve a tőlem kapott plüss kutyáját ölelve aludt el a kiságyában. Csabinak így nem kellett mesét olvasnia, csak hanyatt löknie. :)
Pénteken Brigivel, Csabival és a kis Csillával ellátogattunk a Nürnbergi várba, valamint bejártuk a belvárost is. Mint utólag kiderült, nagy szerencsénk volt azzal, hogy nem szombaton a turistákkal együtt jöttünk, mert akkor tuti mozdulni se lehetett volna. Így szerencsére csak egy-két iskolás csoporttal találkoztunk, illetve dél felé jelentek meg a helyi nyugdíjasok. Ott ugyanis az a nyugdíjas réteg, aki nem tud elmenni ide-oda utazgatni, az helyi turistát játszik. Sétálnak, nézelődnek, élvezik a jó időt, a kis nyüzsit és 3-4 órára beülnek egy kávézóba egy capuccino-ra. (Csabival meg is jegyeztük egymásnak: azt a kis törékeny anyókát már vagy huszadszor látjuk felbukkanni a főtér különböző pontjain.)
Relatíve még kicsi a tömeg péntek 11-kor a főtéren.
Az egyik belső udvar a várban.
A kis várlátogató.
Kanyargós, meredek, macskaköves utcák.
Maga Nürnberg belvárosa gyönyörű. Minden épület fel van újítva, még a cirka 8-900 éves épületek (templomok) is az utolsó kicifrázott kő szoborig le vannak takarítva, mintha csak újjak lennének. Tipikus középkori németalföldi szűk utcácskák, meredek macskaköves kaptatók a várig, ami hatalmas. Nem nagy, hatalmas. Van vagy 10 ki-bejárata, egy nagy várkertje és számtalan belső udvara, 3-4 várfallal körülvéve. Anno szép kis helyőrséget lehetett itt állomásoztatni, az tuti.
A város középkori makettje bronzból.
A legszebb mégis az volt, hogy Csilla diktálta a tempót, mindenhová felmászott, mindent megnézett, végül a várból lefelé (mert meredek úton lefelé csak úgy mehet, ha valaki fogja a kezét) már csak akkor volt hajlandó jönni, ha fogom a kezét. :)
Lefelé: kézen fogva. Mögöttünk jobbra balra az utca első háza Dürer-é volt.
Az egész városra jellemző, hogy meghagyták a történelmi belvárost, illetve a környező városrészek is őrzik régi pompájukat csak éppen tökéletesen felújítva, a mai kor követelményeinek megfelelően. Semmit nem lehet észrevenni abból, hogy a régi kőfalak szigeteltek, a nyílászárók le vannak cserélve, stb. Nagyon gondosan őrzik a középkori kis vásárváros hangulatát, nyilván az ideérkező nagy számú turista miatt is.
Aranyos kis belvárosi hidak a történelmi városrészekben.
Délután kilátogattunk a nürnbergi állatkertbe is, ahol megint csak kevesen voltak egyrészt a munkanap miatt, másrészt pedig hogy már erősen borult. Mivel nagyon fekete felhők jöttek (ráadásul csak 10 perc volt a delfin show kezdetéig), így gyorsan arrafelé vettük az irányt. Gyakorlatilag bármiféle palánk, plexi vagy elválasztó fal nélkül ülhettünk alig pár méterre a medencétől, úgy nézhettük végig a bemutatót. Csilla gyakorlatilag kiesett a saját száján úgy nézte a delfin show-t, vicces volt látni, hogy akár 6 percig is bírja pislogás nélkül nézni a bemutatót, csak hogy ne veszítsen el egy pillanatot se. :)
Mint azt a lenti videókon lehet látni a gondozók külön hangsúlyt fektettek arra, hogy ne csak produkáltassák a delfineket, hanem mint élőlényt is megismertessék a gyerekekkel. Külön-külön bemutatták őket, megmutatták hogy mozognak előre a vízben, minden testrészüket, a hangjukat is megmutatták a gyerekeknek. Felejthetetlen volt, én nagyon élveztem.
Az állatkert többi része nagyon rendezett, tiszta és az állatokkal való maximális törődés jeleit mutatta. Az egyik legjobb pillanat az volt, amikor az út mellett lévő kis hód szobrot csodáltuk meg. Szinte élethű volt a szobor, gyönyörűen nézett ki. Aztán vett egy nagy levegőt és lassan megmozdította a fejét... Ugyanis kiszökött az egyik hód, és vidáman sétálgatott a látogatók között. :) Ezen persze jót nevettünk, mondván zárás előtt csak a rágcsálókat engedik ki, zárás után meg a ragadozókat is, így nincs gond az etetésükkel és/vagy a lemaradozott látogatókkal se.
Csabi barátom rendes volt, mert amikor túl közel mentem a bölényekhez (OK, lebuktam: le akartam mérni, mekkora steak jönne ki belőlük) halkan szólt, hogy piros pólóban nem biztos, hogy ez a legjobb ötlet...
A kis (kb. félméteres) jegesmacikat is elnyomta a vihar utáni levegő.
Csilla az utolsó fél órát már csak édesen szunyókálva tette meg az állatkertben, de becsületére legyen mondva, reggel 9-től végig talpon volt, jött ment, rohangált, a várban is ide-oda szaladgált. Estére olyan szinten elfáradt a csöppség, hogy ülve a tőlem kapott plüss kutyáját ölelve aludt el a kiságyában. Csabinak így nem kellett mesét olvasnia, csak hanyatt löknie. :)
Fókashow: a delfinek előtt kis kedvcsináló.
A kisebbik, kétéves fóka. Őt még nehéz irányítani, nem is vettem fel teljesen a műsorát, mert az akksi már villogot a kamerán és a delfinek még hátra voltak.
És íme, a delfinek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése