A múltkori úti beszámoló után jöjjön most egy kis írás magáról Erlangenről illetve az ottani életről.
Maga a város kicsit több mint 100.000 lakosú, és komolyan mondom az egyik legélhetőbb város, ahol eddig csak jártam. Alapvetően három dologból áll a város: az egyetemből, a Siemens-ből és a kórházból. Aki nem az egyetemen tanul/tanít, az vagy a Siemensnél dolgozik, vagy a kórházban. Esetleg a szomszédos Nürnberg-ben.
E miatt nagyon fiatal a város lakossága, rengeteg egyetemistát látni itt-ott. Hangulatos kis utcácskáiban megbújó kerthelységei folyamatosan tele vannak (néhol nagyobb rendezvények idején már előre kell asztalt foglalni). A parkok is tele vannak egyetemistákkal, a városban itt-ott szétszórva vannak az egyes karok/szakok épületei, ráadásul folyamatosan újulnak, látogatásom idején is, 5-6 épület felújítása volt folyamatban. Jó példa erre a lenti kép: csütörtök este 23-kor a szálloda ablakából még jól látható volt, hogy a szomszédos két tanulmányi épületben / laborban mindenhol ég a villany, készülnek a diákok.
A Siemens nagyon sok részlegét helyezte Erlangenbe, ráadásul folyamatosan újabb és újabb szekciókat indít. Szombaton elmentünk Csabiékkal egy városrész mellett, ahol kb. 70%-os készültséggel álltak a komplett tömb épületei (nemcsak a Siemens „gyárépületei”, hanem a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra is: parkok, lakóházak a dolgozóknak, boltok, parkolóházak, stb.), amit meg is jegyzett Csabi: februárban itt még mező volt… Az utcák rendezettek, tiszták, folyamatosan takarítják őket.
Ez alatt a pár nap alatt azt vettem észre, hogy teljesen más a németek mentalitása: nagyon precízen és szabályok között élik a mindennapjaikat, ugyanakkor kényelmesen és ráérősen. Amire figyelmet és energiát kell fordítani, azt nagy gondossággal végzik, legjobb tudásuk szerint. Ugyanakkor szabadidejükben teljesen ki tudják kapcsolni a mindennapokat. Reggel 7-kor felkel az átlag erlangeni, elsétál a pékségbe, vesz egy marék bucit a családnak, hazaviszi, 8-kor elindítja biciklivel a csemetéket iskolába, fél kilenckor elindul a melóhelyre biciklivel vagy német kocsival, ötig dolgozik, hazamegy és pihen. Nem maszekol, nincs másik munkahely, pihen és azon ügyködik, hogy bassza el az időt reggelig. Hétvégén ez annyiban módosul, hogy felrakja a családot a kombi kocsiba vagy egy lakóbuszba és elmegy az országon belül valahová piknikezni vagy a nyaralójukhoz. Végtelenül nyugis az élet, nem stresszelnek, biztosan tudják, hogy ha van munkahelyük és dolgoznak tisztességgel, akkor tudják etetni és iskolázni a gyerkőcöt, ki tudják fizetni a rezsit, biztosan megkapják a fizut és lesz nyugdíjuk (félretesznek, mert ugye ott nem nyúlta le az állam a magánnyugdíj pénzeket). Igazából ez az, ami miatt nagyon élhető ott az élet, és ami miatt egyre többen gondolnak arra, hogy ott folytatják az életet.
A közbiztonsággal se nagyon kell arrafelé foglalkozni. Este tizenegykor tini csaj biciklizett hazafelé, letámasztotta a házuk oldalában a biciklit és ment fel a házba. Nem kötötte le, nem betonozta oda, mégis a helyén találta reggel. Nálunk nem egy olyan környék van, ahol 20 méter után már nem lett volna alatta vas, újabb 50 méter után meg szerencsés ha nem darabolják fel. Az utcákon ezerszámra vannak éjszaka is a biciklik és jó részük le sincs kötve… Jó persze, ott is el-eltűnik néha egy bicikli, de a megtaláltakat egy ideig őrzi a rendőrség (akiknek ott van ám tekintélyük, de dolgoznak is ám nem úgy, mint errefelé), majd elárverezik.
Ebből is látható, hogy nem (nemcsak) elsősorban anyagiak miatt éri meg kint dolgozni, hanem az "életminőség" miatt. Sokkal kiegyensúlyozottabb, kipihentebb az ember a mindennapokban. Jut idő a családjára, jut idő a kikapcsolódásra, nem kell a napi megélhetési problémákkal foglalkoznia.
Persze az élet nem fenékig aranyér. Ott is vannak utcazenészek, ott is vannak tolvajok, ott is vannakrétinégerek dzsipók svéd atomtudósok, de érdekes módon ott még ez utóbbi objektumforma is tud normálisan együtt élni másokkal. Ja, hogy ott kő kemény szabályok vannak, miszerint bármilyen állami támogatás csak munkaviszony után jár, illetve sokan helyi kis gazdaságokat létesítettek, ahol a környéknek adnak munkát, nem pedig eladják a segélyként kapott vetőmagot. Ott is vannak néha közlekedési nehézségek (lásd előző írásom), de sokkal takarosabbak, tisztábbak az utcák. A tömegközlekedés fejlett, pontos és nem mellesleg földgázzal hajtott buszokkal valósul meg...
Szombat reggel fél nyolckor egyedül üldögéltem az egyik nagy parkban (tele van ápolt és gondozott parkokkal a város), ami a két Németország újjá egyesítésének egyéves évfordulójára emelt szoborral van felvértezve. Kényelmesen csipegettem a termelői piacon két euróért vett bio epret, miközben a sárgarigókat etettem, halkan csiripeltek a madarak, a város még csak akkor ébredezett… Alig pár kutyatulajdonos játszott kint a kutyájával a park kutyafuttató részén, jött egy rendőr, leült ő is a padra elfogyasztani az otthon becsomagolt szendvicsét és mindketten megelégedettséggel hátradőlve élveztük a kora reggeli napsütést. Mint egy abszurd festmény, olyan volt ez számomra.
Maga a város kicsit több mint 100.000 lakosú, és komolyan mondom az egyik legélhetőbb város, ahol eddig csak jártam. Alapvetően három dologból áll a város: az egyetemből, a Siemens-ből és a kórházból. Aki nem az egyetemen tanul/tanít, az vagy a Siemensnél dolgozik, vagy a kórházban. Esetleg a szomszédos Nürnberg-ben.
E miatt nagyon fiatal a város lakossága, rengeteg egyetemistát látni itt-ott. Hangulatos kis utcácskáiban megbújó kerthelységei folyamatosan tele vannak (néhol nagyobb rendezvények idején már előre kell asztalt foglalni). A parkok is tele vannak egyetemistákkal, a városban itt-ott szétszórva vannak az egyes karok/szakok épületei, ráadásul folyamatosan újulnak, látogatásom idején is, 5-6 épület felújítása volt folyamatban. Jó példa erre a lenti kép: csütörtök este 23-kor a szálloda ablakából még jól látható volt, hogy a szomszédos két tanulmányi épületben / laborban mindenhol ég a villany, készülnek a diákok.
Megy ám a tanulás, még este is.
A Siemens nagyon sok részlegét helyezte Erlangenbe, ráadásul folyamatosan újabb és újabb szekciókat indít. Szombaton elmentünk Csabiékkal egy városrész mellett, ahol kb. 70%-os készültséggel álltak a komplett tömb épületei (nemcsak a Siemens „gyárépületei”, hanem a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra is: parkok, lakóházak a dolgozóknak, boltok, parkolóházak, stb.), amit meg is jegyzett Csabi: februárban itt még mező volt… Az utcák rendezettek, tiszták, folyamatosan takarítják őket.
Ez alatt a pár nap alatt azt vettem észre, hogy teljesen más a németek mentalitása: nagyon precízen és szabályok között élik a mindennapjaikat, ugyanakkor kényelmesen és ráérősen. Amire figyelmet és energiát kell fordítani, azt nagy gondossággal végzik, legjobb tudásuk szerint. Ugyanakkor szabadidejükben teljesen ki tudják kapcsolni a mindennapokat. Reggel 7-kor felkel az átlag erlangeni, elsétál a pékségbe, vesz egy marék bucit a családnak, hazaviszi, 8-kor elindítja biciklivel a csemetéket iskolába, fél kilenckor elindul a melóhelyre biciklivel vagy német kocsival, ötig dolgozik, hazamegy és pihen. Nem maszekol, nincs másik munkahely, pihen és azon ügyködik, hogy bassza el az időt reggelig. Hétvégén ez annyiban módosul, hogy felrakja a családot a kombi kocsiba vagy egy lakóbuszba és elmegy az országon belül valahová piknikezni vagy a nyaralójukhoz. Végtelenül nyugis az élet, nem stresszelnek, biztosan tudják, hogy ha van munkahelyük és dolgoznak tisztességgel, akkor tudják etetni és iskolázni a gyerkőcöt, ki tudják fizetni a rezsit, biztosan megkapják a fizut és lesz nyugdíjuk (félretesznek, mert ugye ott nem nyúlta le az állam a magánnyugdíj pénzeket). Igazából ez az, ami miatt nagyon élhető ott az élet, és ami miatt egyre többen gondolnak arra, hogy ott folytatják az életet.
A közbiztonsággal se nagyon kell arrafelé foglalkozni. Este tizenegykor tini csaj biciklizett hazafelé, letámasztotta a házuk oldalában a biciklit és ment fel a házba. Nem kötötte le, nem betonozta oda, mégis a helyén találta reggel. Nálunk nem egy olyan környék van, ahol 20 méter után már nem lett volna alatta vas, újabb 50 méter után meg szerencsés ha nem darabolják fel. Az utcákon ezerszámra vannak éjszaka is a biciklik és jó részük le sincs kötve… Jó persze, ott is el-eltűnik néha egy bicikli, de a megtaláltakat egy ideig őrzi a rendőrség (akiknek ott van ám tekintélyük, de dolgoznak is ám nem úgy, mint errefelé), majd elárverezik.
Ebből is látható, hogy nem (nemcsak) elsősorban anyagiak miatt éri meg kint dolgozni, hanem az "életminőség" miatt. Sokkal kiegyensúlyozottabb, kipihentebb az ember a mindennapokban. Jut idő a családjára, jut idő a kikapcsolódásra, nem kell a napi megélhetési problémákkal foglalkoznia.
Persze az élet nem fenékig aranyér. Ott is vannak utcazenészek, ott is vannak tolvajok, ott is vannak
Szombat reggel fél nyolckor egyedül üldögéltem az egyik nagy parkban (tele van ápolt és gondozott parkokkal a város), ami a két Németország újjá egyesítésének egyéves évfordulójára emelt szoborral van felvértezve. Kényelmesen csipegettem a termelői piacon két euróért vett bio epret, miközben a sárgarigókat etettem, halkan csiripeltek a madarak, a város még csak akkor ébredezett… Alig pár kutyatulajdonos játszott kint a kutyájával a park kutyafuttató részén, jött egy rendőr, leült ő is a padra elfogyasztani az otthon becsomagolt szendvicsét és mindketten megelégedettséggel hátradőlve élveztük a kora reggeli napsütést. Mint egy abszurd festmény, olyan volt ez számomra.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése