A múlt héten volt szerencsém Erlangenbe látogatni a keresztlányomékhoz. Nagyon jól éreztem magam, csodás volt ez a pár napos kirándulás. Az élményekről szóló beszámolót a közlekedéssel kezdeném.
Először is ég és föld a közlekedési kultúra. Ott pl. nagyon hasznos dolog, hogy az autópályán nem a gyorsító sáv (külső), hanem a belső szűnik meg! Egyszerűen a belül közlekedő lassít (akár a külsőben menők sebessége alá is, ha csak úgy fér be), nem próbál meg mindenáron előre kerülni és szépen besorol. Sajnos azonban az átlag német egyszerűen nem tud úgy előzni, hogy ne tartsa fel a forgalmat, annyira udvariasak: Ha a külsőben valaki utolér egy lassabbat, akkor felveszi a tempóját, megy utána vagy 2-3 km-t, majd kiteszi az indexet és nulla sebességkülönbséggel elkezdi előzni. Ha idő közben a belsőben feltűnik valaki, akkor az satuzva lassít és beengedi az előzni szándékozót, megvárja míg az csigatempóban előz (hisz ugye nem nagy sebesség különbséggel kezdi az előzést, hanem az elöl lévő gépjármű tempójával indítva) majd továbbhalad. Nincs villogás, nincs ráhúzódás, nincs parasztkodás. Sávelhúzásoknál, tereléseknél abszolúte működik a zipzár-elv, meg is nézik maguknak az embert, ha legalább a második autót nem engeded be magad elé… Szintén nagyon hasznos dolog, hogy az autópályák nagy részén tilos a teherautóval való előzés és ezt be is tartják, mivel kamera nagyon-nagyon sűrűn van és azokat nem emberek nézik, hanem mesterséges intelligenciával ellátott automaták.
Nyilván a német autópályák híresek arról, hogy egyrészt nincs pályadíj, másrészt egyes szakaszain sebesség limit sincs, de ettől függetlenül még nem száguld rajta a többség. Van egy ésszerű határ, amíg még nyugodtan mennek az emberek (160-nál jobban az átlag német nem nyomja, de nagyon sok az egyes kabrió Golf-al 100 km/h-val joyride-oló arc is), aki tartósan e fölött nyomja azok meg általában csak ezért mennek oda full-os versenygéppel. Csütörtökön odafelé nem tudtam kipróbálni, milyen érzés is ez, mivel nagy volt a teherforgalom (munkanap ugye), de vasárnap délelőtt 10-kor indulva hazafelé már jóval tempósabban tudtam haladni, másfél órával rövidebb ideig is tartott az út. (Persze így is kell a tükröt figyelni ám rendesen, mivel akármennyivel is mész, előbb-utóbb jön egy Maserati GT , vagy egy R8...)
Persze a limiteket ott is nagyon be kell tartani, az osztrákoknál meg abszolúte, mivel ott a sünök simán elveszik a forgalmit és a kulcsokat a helyszínen gyorshajtás esetén (sok-sok euróért az őrsön aztán kiválthatod tőlük). De a mérési helyek jól ki vannak táblázva, látható módon elhelyezve és a mobil mérésekkel sem próbálnak meg sunnyogni, jól látható egyenes szakaszra állnak ki Hans-Jürgenék sárga kukásmellényben. Abszolút úriember megoldás. Ennek ellenére azért villognak a vakuk, főleg sok motorost fotóztak a bécsi elkerülőn vasárnap.
Erlangenben (ami gyakorlatilag Nürnberg elővárosa) rengeteg a biciklista. Mindenütt (!!!) bicikli utak vannak kijelölve, még a legkisebb utcában is, de ott is brutál sok a KRESZ-re nagyívben tojó „sötétzöld” biciklista. Egy-két centire húztak el mellettünk, amire itthon már simán ütnék, pláne, amikor 40-es MILF a kétéves keresztlányom mellett 5 centivel húz el a járda közepén… Bármikor bárhonnan várható hogy jönnek, ha a buszról szállsz le, először tanácsos csak a fejed kidugni és körülnézni, majd később leszállni, mert ott is simán lekaszálnak. Ezt úgy látszik az autósok figyelembe is veszik, mert feltűnően jó a biciklis halálozási statisztikájuk. Igaz gyakori, hogy egy-egy zöld lámpán csak két-három autó megy át, mivel az első akár egy M6-al is simán áll a kereszteződés közepén, mert lát egy biciklistát, aki húsz méterre van, és a járdán felé tart… Apropó járda: mennek ám ott is, ahol nincs bicikli út. Parkban, járdán, de a kétszer négysávos úton keresztbe is...
Baleset esetén jön ám igazán elő, milyen szabálykövetőek is a németek. Egyszerűen ül a kocsiban, néz ki a fejéből és nem mert semmit csinálni, nehogy megszegjen egy írott vagy íratlan szabályt. Nem nagyon töri magát, hogy előre engedje a mentőt, csak néz ki a fejéből.
Parkolás: felejtős. Ha a szálloda nem adja ajándékként a parkolóházat (ahol szombat reggeltől egyedül voltam, mert kiürült a szálloda), akkor bajban lettem volna három és fél napig. Parkolóhely nincs, ami van az is névre szóló. Kifizetik, jár a házhoz (ott nem sunnyogják ezt el az építtetők) és ki is van táblázva mindenütt: ha ide állsz, elszállítják a kocsit. És valóban el is viszik, nemcsak fenyegetnek vele. Ami van szabad hely az pillanatokon belül megtelik, amúgy se értem hogy tudnak az átlag germán autóval parkolni, mivel alig nagyobb a parkolóhelyek többsége, mint az én kocsim. Akkor egy kombi ződcségesmercivel vagy A4-el hogy parkolnak be oda? Tuti 10 perces művelet...
Az, hogy a pályákon a pihenők tiszták és rendezettek (még a férfi részlegen is van pelenkázó asztal), már le se írom, magától érthető. Az viszont mókás, hogy még a legeldugottabb kis benzinkúton is gond nélkül tudok angolul beszélni a hatvanéves kutasnénivel, tökéletesen megértve egymást. Ja, és 1.25 (337Ft) volt a legolcsóbb gázolaj. :) A fogyasztás nagyon jól alakult, odafelé végig 120-as tempomattal toltam neki (kivéve az osztrák 80-as szakaszokon), s klímával produkált 5.7L/100Km-t, visszafelé azért az átlagfogyi is több lett, de a szumma átlag még így is 6.2L/100Km a kocsiban. ;)
u.i.: Azért az is jó érzés volt, hogy egész oda-vissza úton nem láttam egy Megane Coupe-t sem, csak Nürnbergben egy fehéret. :) Jó néhányan meg is nézték a kocsim, mert valószínű, hogy nem láttak még ilyet, főleg nem ilyen színben.
Először is ég és föld a közlekedési kultúra. Ott pl. nagyon hasznos dolog, hogy az autópályán nem a gyorsító sáv (külső), hanem a belső szűnik meg! Egyszerűen a belül közlekedő lassít (akár a külsőben menők sebessége alá is, ha csak úgy fér be), nem próbál meg mindenáron előre kerülni és szépen besorol. Sajnos azonban az átlag német egyszerűen nem tud úgy előzni, hogy ne tartsa fel a forgalmat, annyira udvariasak: Ha a külsőben valaki utolér egy lassabbat, akkor felveszi a tempóját, megy utána vagy 2-3 km-t, majd kiteszi az indexet és nulla sebességkülönbséggel elkezdi előzni. Ha idő közben a belsőben feltűnik valaki, akkor az satuzva lassít és beengedi az előzni szándékozót, megvárja míg az csigatempóban előz (hisz ugye nem nagy sebesség különbséggel kezdi az előzést, hanem az elöl lévő gépjármű tempójával indítva) majd továbbhalad. Nincs villogás, nincs ráhúzódás, nincs parasztkodás. Sávelhúzásoknál, tereléseknél abszolúte működik a zipzár-elv, meg is nézik maguknak az embert, ha legalább a második autót nem engeded be magad elé… Szintén nagyon hasznos dolog, hogy az autópályák nagy részén tilos a teherautóval való előzés és ezt be is tartják, mivel kamera nagyon-nagyon sűrűn van és azokat nem emberek nézik, hanem mesterséges intelligenciával ellátott automaták.
Nyilván a német autópályák híresek arról, hogy egyrészt nincs pályadíj, másrészt egyes szakaszain sebesség limit sincs, de ettől függetlenül még nem száguld rajta a többség. Van egy ésszerű határ, amíg még nyugodtan mennek az emberek (160-nál jobban az átlag német nem nyomja, de nagyon sok az egyes kabrió Golf-al 100 km/h-val joyride-oló arc is), aki tartósan e fölött nyomja azok meg általában csak ezért mennek oda full-os versenygéppel. Csütörtökön odafelé nem tudtam kipróbálni, milyen érzés is ez, mivel nagy volt a teherforgalom (munkanap ugye), de vasárnap délelőtt 10-kor indulva hazafelé már jóval tempósabban tudtam haladni, másfél órával rövidebb ideig is tartott az út. (Persze így is kell a tükröt figyelni ám rendesen, mivel akármennyivel is mész, előbb-utóbb jön egy Maserati GT , vagy egy R8...)
Persze a limiteket ott is nagyon be kell tartani, az osztrákoknál meg abszolúte, mivel ott a sünök simán elveszik a forgalmit és a kulcsokat a helyszínen gyorshajtás esetén (sok-sok euróért az őrsön aztán kiválthatod tőlük). De a mérési helyek jól ki vannak táblázva, látható módon elhelyezve és a mobil mérésekkel sem próbálnak meg sunnyogni, jól látható egyenes szakaszra állnak ki Hans-Jürgenék sárga kukásmellényben. Abszolút úriember megoldás. Ennek ellenére azért villognak a vakuk, főleg sok motorost fotóztak a bécsi elkerülőn vasárnap.
Erlangenben (ami gyakorlatilag Nürnberg elővárosa) rengeteg a biciklista. Mindenütt (!!!) bicikli utak vannak kijelölve, még a legkisebb utcában is, de ott is brutál sok a KRESZ-re nagyívben tojó „sötétzöld” biciklista. Egy-két centire húztak el mellettünk, amire itthon már simán ütnék, pláne, amikor 40-es MILF a kétéves keresztlányom mellett 5 centivel húz el a járda közepén… Bármikor bárhonnan várható hogy jönnek, ha a buszról szállsz le, először tanácsos csak a fejed kidugni és körülnézni, majd később leszállni, mert ott is simán lekaszálnak. Ezt úgy látszik az autósok figyelembe is veszik, mert feltűnően jó a biciklis halálozási statisztikájuk. Igaz gyakori, hogy egy-egy zöld lámpán csak két-három autó megy át, mivel az első akár egy M6-al is simán áll a kereszteződés közepén, mert lát egy biciklistát, aki húsz méterre van, és a járdán felé tart… Apropó járda: mennek ám ott is, ahol nincs bicikli út. Parkban, járdán, de a kétszer négysávos úton keresztbe is...
Baleset esetén jön ám igazán elő, milyen szabálykövetőek is a németek. Egyszerűen ül a kocsiban, néz ki a fejéből és nem mert semmit csinálni, nehogy megszegjen egy írott vagy íratlan szabályt. Nem nagyon töri magát, hogy előre engedje a mentőt, csak néz ki a fejéből.
Parkolás: felejtős. Ha a szálloda nem adja ajándékként a parkolóházat (ahol szombat reggeltől egyedül voltam, mert kiürült a szálloda), akkor bajban lettem volna három és fél napig. Parkolóhely nincs, ami van az is névre szóló. Kifizetik, jár a házhoz (ott nem sunnyogják ezt el az építtetők) és ki is van táblázva mindenütt: ha ide állsz, elszállítják a kocsit. És valóban el is viszik, nemcsak fenyegetnek vele. Ami van szabad hely az pillanatokon belül megtelik, amúgy se értem hogy tudnak az átlag germán autóval parkolni, mivel alig nagyobb a parkolóhelyek többsége, mint az én kocsim. Akkor egy kombi ződcségesmercivel vagy A4-el hogy parkolnak be oda? Tuti 10 perces művelet...
Az, hogy a pályákon a pihenők tiszták és rendezettek (még a férfi részlegen is van pelenkázó asztal), már le se írom, magától érthető. Az viszont mókás, hogy még a legeldugottabb kis benzinkúton is gond nélkül tudok angolul beszélni a hatvanéves kutasnénivel, tökéletesen megértve egymást. Ja, és 1.25 (337Ft) volt a legolcsóbb gázolaj. :) A fogyasztás nagyon jól alakult, odafelé végig 120-as tempomattal toltam neki (kivéve az osztrák 80-as szakaszokon), s klímával produkált 5.7L/100Km-t, visszafelé azért az átlagfogyi is több lett, de a szumma átlag még így is 6.2L/100Km a kocsiban. ;)
u.i.: Azért az is jó érzés volt, hogy egész oda-vissza úton nem láttam egy Megane Coupe-t sem, csak Nürnbergben egy fehéret. :) Jó néhányan meg is nézték a kocsim, mert valószínű, hogy nem láttak még ilyet, főleg nem ilyen színben.
Miss Schumacher a volánnál.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése